Bővebb információ
A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság több mint 70 000 hektár védett területért felel Magyarország észak-nyugati részén. E területek között maga a Nemzeti Park, továbbá 3 tájvédelmi körzet és több természetvédelmi terület található, valamint néhány Natura2000 terület is. Így az Igazgatóság szervezi a HUFH30004 Szigetköz Natura2000 terület fenntartását és kezelését is. E terület keleti szélén találhatóak az Erebe-szigetek a Duna főmedrében, amelyek az egyik legértékesebb és leglátványosabb élőhelyek a térségben. A terület mindezek mellett része az 1992-ben alakított Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetnek.
A változatos élőhelyeken zátonyok, zátonyszerű lapos kavicsteraszok, magasparttal rendelkező feltöltődött szigetek erdei élőhelyekkel, és áramló vizes élőhelyek váltják egymást. E változatosságnak köszönhető a sok száz növény és állatfajt magában foglaló növény- és állatvilág. Ezek közül néhányat van módunk bemutatni.
Élet a zátonyon
A Duna folyamatosan görgeti a kavicshordalékot évezredek óta a medrében. Van, ahonnan elmossa, máshol pedig zátonyokat, szigeteket alakít ki a folyó. Az Erebe-szigeteknél mindez szemléletesen megfigyelhető. A szigetek északi, valamint keleti részén lévő lapos zátonyokon él a kis lile, amely a fészkét csak lerakja a kavicsok közé. A tojások teljesen bele olvadnak a környezetükbe, így biztonságosan kikelnek a fészekhagyó fiókák, akik a folyó lassú folyású parti zónájában születésük után, szüleiket követve azonnal képesek vízi gerincteleneket „csipegetni”. Ugyanitt fészkelnek és táplálkoznak a billegető cankók, de nagy- és kis kócsagok, bakcsók, szürke gémek tucatjai, nem ritkán százai gyűlnek össze a zátonyok szélén táplálkozni. A téli időszakban a messzi északi, skandináv költőhelyekről ide érkező telelő rétisasok számára is kiváló pihenőhelyek ezek az élőhelyek.
Spontán erdők a folyómederben
A zátonyok átmeneti jellegűek, nagyon gyorsan szigetté fejlődnek. Úgy a zátonyos vízi élőhelyek, mint a szabályozott körülmények miatt felgyorsult formában zátonyból szigetté alakult élőhelyek természetvédelmi szempontból jelentősek, a zátonyokat stabilizáló spontán meginduló ártéri szukcesszió különböző élőhelyeket hoz létre. Természetvédelmi szempontból az egyik legértékesebb puhafás ligeterdők alakultak és alakulnak ki az átalakult zátonyokon fehér fűzzel, fehér nyárral, fekete nyárral, törékeny fűzzel. Az aljnövényzetben iszapkákás, ártéri magaskórosokkal, és bokorfüzesekkel. Mindez együtt kiváló búvó-, fészkelő-, és pihenőhely élőlények tucatjainak. A fák gyakran a víz fölé kilógó ágaira építi fészkét a függő cinege, míg egy-egy odvasabb fa a kékcinkének ad otthont. De itt fészkel a kárókatona, és alkalmasak ezek a kisebb erdőállományok a kis kócsag, valamint a bakcsó fészkelésére is. A vízparti részeken sávos szitakötők, fekete lábú szitakötők repkednek, míg jó pihenőhelyet talál a vidra ahhoz, hogy elfogyassza a kifogott hal táplálékát. A jégmadár is egy-egy víz fölé kilógó ágon várja azt, hogy lecsaphasson egy-egy elúszó halra.
Erdei élőhelyek a feltöltődött szigeteken
A korábbi évszázadok dunai munkájának eredményeként az Erebe-szigetek legrébbi tagjai a magas parttal rendelkező, az egykori zátonyok helyén feltöltődött szigetek (Nagy-Erebe sziget, Macska-sziget, Kis-Erebe sziget). A szigetek leszakadó magas partjaiba jégmadarak és partifecskék készítik fészkelő lyukaikat. De itt-ott az európai hód várai is megfigyelhetőek.
E szigeteken korábban tervszerű erdőgazdálkodás folyt 2000-ig amikor erdőrezervátummá nyilvánították (13/2000. (VI. 26.) KÖM rendelet), és azóta fokozottan védett természeti terület lett. Gyakorlatilag semmilyen gazdálkodási tevékenység nem történhet, hagyni kell az erdő természetes folyamatait érvényre jutni, kizárólag kutatási célú tevékenység folyhat.
A terület egy részén felhagyott, erősen átalakulóban lévő nemes nyárasok vannak, amelyek számos holtfát adnak az élővilág számára. Egy-egy ilyen fa maga is egy élőhely. Cincérek és egyéb farontó bogarak tenyésznek ugyanabban a faegyedben, amelyek odvaiban többek között kékcinke, széncinege, erdei pinty, fekete harkály fészkel. A természetes fűz-nyár ligeterdők kapcsán szólni kell a csilp-csalp füzike, a ritka halvány geze, vagy a berki tücsökmadár fészkeléséről is.
De ezekben az erdőkben fészkel a fokozottan védett rétisas is. Fészkelőként visszatért a szintén fokozottan védett fekete gólya is ezekbe az erdőkbe. Az emlősök közül meg kell még említeni a hermelint, míg a fák alatt vaddisznók, szarvasok, őzek találnak búvóhelyet, de olykor, ha nem is rendszeresen az aranysakál is elő-előfordul.
Számos denevérfaj él a szigeteken. A faodvakban pl. a vízi denevér mellett a fokozottan védett tavi denevér is megtalálja a létfeltételeit.
Az erdőkben található két méretes öreg fekete nyárfa különleges genetikai értéket képvisel. Ugyanis a nemesnyarak térhódításával a tisztán fekete nyár faegyedek nagyon-nagyon ritkán fordulnak elő természetesen.
Érdekes jelenség a hóvirág utóbbi években megfigyelhető fokozatos terjedése a Nagy-Erebe sziget keleti felén, és a Macska-sziget nyugati részén.